Milyenek is az emberek?
Milyen furcsa is a sorsunk,
Ha valami rossz ér szomorkodunk.
A jó dolgokat sokszor észre sem vesszük,
Nem értékeljük s inkább másokon nevetünk.
Kinevetjük azt, ki kűzd és dolgozik,
Egész életében remél s a jóért imádkozik.
Ki így tesz, tán szegény lehet,
Ám a lelke tiszta, így boldog lehet.
Mi magasabb rendűek csak sírunk s nevetünk,
Nem értékeljük az életünk.
Keressük a boldogságot, ha kell harcolunk,
Megvan mindenünk, mégsem boldogulunk.
Milyen furcsa is a sorsunk,
Ha valami rossz ér szomorkodunk.
A jó dolgokat sokszor észre sem vesszük,
Nem értékeljük s inkább másokon nevetünk.
Kinevetjük azt, ki kűzd és dolgozik,
Egész életében remél s a jóért imádkozik.
Ki így tesz, tán szegény lehet,
Ám a lelke tiszta, így boldog lehet.
Mi magasabb rendűek csak sírunk s nevetünk,
Nem értékeljük az életünk.
Keressük a boldogságot, ha kell harcolunk,
Megvan mindenünk, mégsem boldogulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése